Szia Orsi! Hát...szülinap szülinap. Ilyenkor elgondolkodom az idon meg az emlékeken, ami természetes. Fura véletlen, hogy jóba lettünk... Ha nincs a lányklub, nem tudom, beszéltünk volna-e valaha. Én már annyira megismertem magam, hogy éveket képes vagyok zárkózottan a saját világomban leélni, mindenféle kommunikáció vagy mások felé közelítés nélkül. Még soha nem volt olyan, hogy én válasszak ki valakit, és lépéseket tegyek a kapcsolatért. Csak egyszeruen odakerülök valakik mellé, és aztán az esetek többségében nem szimpatikusak, így távolmaradok. Mindegy. Egy barátságnak vannak szakaszai. Van, mikor többet beszéltek, van mikor kevesebbet, vagy semmit. Sok okos bölcsesség van ezzel kapcsolatban, de az emberi kapcsolatok olyan bonyolultak, titokzatosak, nincsenek bennük szabályok... ki mondja meg, kik lehetnek barátok? Mitol barátság egy barátság... Bár mostanában nem sokat beszélünk, mindig ott vagy a látóhatáron, ez valamiféle biztonságot ad. Jó barátom vagy. Nem sok barátom van. (kicsit olyan, mintha autista írta volna ezeket...) Várom már, hogy április 24-én végre hazautazzak. Nem tudod elképzelni, mennyire várom. A magyarokat, a magyar városokat, a pusztákat, hogy telefonálhassak, hogy elérheto távolságon belül legyetek. Mégha nem is találkozunk, az érzés meglegyen, hogy lehetne... A magyar könyvtárak, a nyelv, a városom, az, hogy tanuljak és egy legyek a sok közül, hogy teljes jogú tagja legyek a társadalomnak. Sok tervem van. Nem tudom, hogy telik ez a napod... mit csináltál, kikkel voltál, miket kaptál (én imádok ajándékot kapni :), milyen érzés a szülinap. Remélem, különleges volt, amire emlékszel majd. Az emlékek szép dolgok, érdekesek. És alakíthatóak, ez a legjobb. Hát, most ennyit írok. Puszi csajszi, további szép napot! Orsolya 2014.03.02.